Vámpírnaplók Szerepjáték

http://szerepjatekunk.forumx.hu/

 

 

 

 

 

Szerző Benjamin Lockwood Adminisztrátor Csatlakozott: 2011.04.23. Szombat 18:29 Hozzászólások: 26 Kedd. Máj. 10, 2011 19:03 Üzenet - Csak a bosszú. Pearl azt csinál, amit akar. Amíg engem nem piszkál fel, addig maradhat ott, ahol most van - rántottam meg nemes egyszerűséggel a vállamat. - Ő nem tudja, milyen az, ha kimutatom a fogam fehérjét és ha bajt akar, jobban jár, ha valaki mást keres. - A hasonmás-téma mindig is érdekelt, mert nem hittem, hogy lehetséges. És a hasonmásvér... nem lehet rossz teliholdkor - hunytam be a szememet jólesően, majd rögtön ki is pattantak. - De összpontosítsak a célomra... - dörzsöltem meg az államat. Nem akartam még felfedni a dolgokat, hiszen... mi értelme is lenne most még? KEll egy kis felkészülési idő és utána... be a vízbe. A városról mondottak után kitártam a karjaimat. - Ígérem, normális tisztviselő leszek és igyekszem nem kitűnni semmivel. De hát... - mutattam az arcomra. - Ezzel a vonzó külsővel... - vigyorogtam. - És a vérfarkas énemet nem szeretném szabadon engedni ezúttal. A pince jó hely lesz nekem telihold idejére - mutattam a földre és Emilyre sandítottam. Odasétáltam mellé a lyukas cipőmmel és megálltam mellette. - Vezessen csak, megyek Maga után! - böktem a fejemmel az út irányába. (Pearl háza) _________________ Benjamin Lockwood “Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.” (Leonardo da Vinci)

Szerző Emily Bennett Boszorkány Csatlakozott: 2011.03.27. Vasárnap 19:51 Hozzászólások: 44 Kedd. Máj. 10, 2011 18:54 Üzenet - Pearl most is normális - keltem rögtön barátnőm védelmére. - Csak "kissé rosszul érintette" amikor elszakították a szeretteitől, és majdnem megölték a gyermekét. Jobb ha tudja, Pearl eddig csak azért kímélte meg a bosszútól a Maga családját, mert Anna Tyler párja, de... Annáék a Gilbert- és Salvatore családok mellé álltak ebben az egész "bosszú-ügyben", így már csak az Ég tudhatja, ki lesz Pearl bosszújának következő áldozata... És hát... most, hogy Maga, egy olyan ember, akinek közvetlenül volt köze a kriptához, itt van... Hát az Ön helyében nem siettem volna úgy a feltámadással. A Lockwood-kérdést illetően ráhagytam a dolgot. Az Ő családja, majd Ő rájön hogy mennek itt a dolgok. Az már nem az Én ügyem. Katherine és Elena kapcsán megint csak bólogattam. - Igen, külsőre egyformák, belülről épp tükörképei egymásnak. Damon talán nem félti Elenát MINDEN vérfarkastól, viszont Magától talán mégis fogja. Elvégre mégiscsak most mászott ki a sírjából - böktem fejemmel a mellettünk tátongó gödörre. - Az Ön igényeivel nem annyira, mint a várossal, kedves Mr. Lockwood - ráztam meg kicsit a fejem. - Boszorkányként a dolgom továbbra is a város lakóinak védelme, és ebbe a körbe már az itteni vámpírok többsége is beletartozik. Ha Maga veszélyeztetné a város lakóit, közbe kéne lépnem, így hálája jeléül egy dolgot kérek, azt, hogy NE okozzon kárt senkinek és senkiben. Nem szeretném azt hírül kapni, hogy vér tapad a kezéhez. Már éppen elegen szenvedtek emiatt az egész vámpír-ember-vérfarkas ellenségeskedés miatt a városban. Nem akarom, hogy megismétlődjön 1864. Lassan a temető bejárata felé fordultam. Én indulásra kész voltam, így újra Benjamin-ra néztem. - Nos akkor, mehetünk? _________________ Isobel=Pearl=Emily "Mindannyiunknak át kell lépnünk a múlton és tovább menni a jövőbe. És ha szerencsések vagyunk, lesz valaki, aki segít." (Született feleségek c. film)

Szerző Benjamin Lockwood Adminisztrátor Csatlakozott: 2011.04.23. Szombat 18:29 Hozzászólások: 26 Kedd. Máj. 10, 2011 18:22 Üzenet Az égre emeltem a tekintetemet. - Sosem gondoltam, hogy Pearl nyugodt természet lenne, de annak idején valahogyan még... normálisnak tűnt... - vontam fel a szemöldökömet. - A bosszú... - csóváltam a fejemet. - És remélem, jól halad vele. Rám nézett, mire védekezésképpen magam elé tartottam a kezeimet. - Isten mentsen attól, hogy annak a nőnek a közelébe menjek. Még csak az kellene, hogy Pearl valami őrültséggel nekem rontson - néztem végig magamon. Elgondolkodott valamin, majd végül megszólalt, mire halkan elnevettem magam. - Egy Lockwood vagyok én magam is. Olyan dolgokat láttam, amiről az a fiú valószínűleg még álmodni sem mer. Hát nem érdekel az engem, hogy vérfarkas-e vagy sem. Ha fejreáll, sem tudna érdekelni - rántottam meg a vállamat és nagy levegőt vettem. Majd mikor megemlítette Katherine-t és egy másik lányt, összeszűkültek a szemeim. - Szóval egyformák? De ezek szerint csak külsőleg... ha Katherine romlott, akkor bizonyára egy valósággá vált mese az egész, igaz? Katherine gonosz, a hasonmása meg jó. Mennyire mesébe illő elem - mondtam ironikusan. - Na mindegy, majd megnézem magamnak. Hacsak Mr Salvatore nem félti egy vérfarkastól a kislányt - ravaszodott meg a mosolyom. - De nem ez vonzott vissza... - tettem még hozzá. Bólintottam a szavaira. - Nagyon törődik az igényeimmel - nevettem el magam, mikor a pincéről beszélt. - Más vágyam nincs is, mint egy meleg fürdő és néhány tiszta gönc. És hálával tartozom magának, Emily. Valahogyan majd... viszonozni fogom... _________________ Benjamin Lockwood “Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.” (Leonardo da Vinci)

Szerző Emily Bennett Boszorkány Csatlakozott: 2011.03.27. Vasárnap 19:51 Hozzászólások: 44 Kedd. Máj. 10, 2011 18:02 Üzenet Kellemes körülmények - gondoltam magamban, és majdnem mondtam valamit, de végül inkább visszafogtam magam. Most inkább törekszem a békességre... vagy valami olyasmire... amennyire ez köztünk lehetséges. - Pearl jól van... és éppen egy bosszúhadjárat kellős közepén tart, ha éppen érdekli, azok ellen, akik miatt a kriptába került anno. - Egy pillanatra elgondolkodtam, majd komolyan néztem az előttem álló szemeibe. - Erről jut eszembe, a Maga helyében vigyáznék Pearl-lel, hisz az Ön keze elég hangsúlyosan benne volt a dologban. Kicsit elgondolkodtam, vajon okos ötlet-e ABBA a házba vinnem Benjamin Lockwood-ot, de... végülis a ház most üres, és még egy ideig az is marad ha minden a tervek szerint megy. Pearl-nek nem kell tudnia a dologról... még... - A leszármazottjával szintén vigyázzon, Ő is és a fiú nagybátyja is kiváltották már az átkot, így ugyanolyan farkasok, mint Maga. - Azt az információt azért nem közöltem Vele, hogy Tyler esetében a telihol már nem mérvadó... A biztonsági óvintézkedés azért nem árt. Bólogattam, ahogy a Salvatore testvérekről beszélt: - Igen, Damon és Stefan is vámpírok lettek. Damon most a Gilbert család egyik leszármazottjával, Elenával él. És ne lepődjön meg, ha esetleg találkozik Vele, és azt látja, hogy a lány kiköpött Katherine. Ez a lány egészen más, mint Ő. - A pince azt hiszem nem gond, a házban, ahová viszem, van pince. Majd ha odaérünk, megnézi, és megmondja, hogy alkalmas-e. - Ez a kérdés kiemelten érdekelt, hisz bármennyire is nem járok a városba, és Nekem nem árthatna, azért nem szeretném, ha teliholdkor idekint csatangolna. Követtem a tekintetemmel, ahogy a kezébe vett falevél leszáll újra a földre, majd Ő felállt. - Igaz - helyeseltem. - De való igaz, Nekem sem vágyam Magával egy fedél alatt lakni. De mivel Én támasztottam fel, bizonyos mértékig kötelességem segíteni is, hogy beilleszkedjen ebbe az évezredbe. _________________ Isobel=Pearl=Emily "Mindannyiunknak át kell lépnünk a múlton és tovább menni a jövőbe. És ha szerencsések vagyunk, lesz valaki, aki segít." (Született feleségek c. film)

Szerző Benjamin Lockwood Adminisztrátor Csatlakozott: 2011.04.23. Szombat 18:29 Hozzászólások: 26 Kedd. Máj. 10, 2011 16:24 Üzenet Figyelmesen hegyeztem a fülemet minden szavára, hogy felkészülhessek mindenre, ami itt, ebben a modern időben fog várni rám. Hiszen nyilvánvaló volt, hogy minden megváltozott és enyhén ki fogok tűnni a sorból ily modorral. Belemélyedtem a szemeibe, mikor a bizalomról beszélt, de mintha csak legyintettem volna a tekintetemmel, hogy minek is kellene nekem ezentúl az Ő bizalma. Majd figyelmesen hallgattam tovább és megkönnyebbültem, mikor azt említette, hogy minden kriptabeli vámpír meghalt. Ugyanakkor a folytatás... hogy egyesek kijutottak, köztük Pearl is... és a saját leszármazottam hozta ki Őt... elfintorodtam. - Hogy van a kedves Pearl kisasszony? Oly régen láttam már és akkor sem éppen kellemes körülmények között - gondoltam vissza a vámpírok elfogásának estéjére és akaratlanul mosolyodtam el. - És a kis Anna... túl fiatalon változott át - meredtem magam elé visszagondolva a bájos, fiatalos arcra, a szép szemekre és gyönyörű alakra. De azonnal felébredtem ebből, amint meghallottam, hogy a leszármazottammal él és gyermekeket várnak. - Utána kell néznem ennek a Tyler Lockwoodnak vagy kinek - érintettem meg az államat elgondolkodva és újabb vigyor jelent meg a képemen. - Szóval Katherine... sosem bírtam azt a nőszemélyt, a kriptában kellett volna megrohadnia, de a furfangos banya kijátszott minket - csóváltam a fejemet sziszegve. Majd miután elpakolta a dolgait, az utolsó mondata hallatán azt hittem, csak csúf álomkép az egész. - Salvatore fivérek? Hát... hát Ők is AZOK lettek? Giuseppe Salvatore fiai? - néztem rá döbbenten. - Az apjuk váratlan halála után... kikerültek a látókörömből... és halottnak hitte őket mindenki... olyanok, mint régen? A fiatal a nyálasabbik, aki bedől mindennek, igaz? - emlékeztem vissza összeszorított szemekkel. - A másik pedig... Őt keményebb fából faragták... nem félt ellent mondani az apjának... Stefan és Damon Salvatore... - ugrott be a két név és leguggoltam a földet és az avart figyelve. - Rendben van, Emily, köszönöm. Megpróbálok majd elvegyülni a maiak között. De azt hiszem, teliholdra kerítenem kellene magamnak valami alkalmas pincét - vettem fel egy falevelet, majd rögtön el is dobtam és felálltam. - Mily kedves gesztus ez magától. Örömmel elfogadok mindenfajta segítséget. És megnyugtatom, nem is lett volna álmom Magával egy házban élni - jött ki belőlem, majd csóválni kezdtem a fejemet. - Jobb lesz, ha most türtőztetem magamat, igaz? Sajnálom. _________________ Benjamin Lockwood “Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.” (Leonardo da Vinci)

Szerző Emily Bennett Boszorkány Csatlakozott: 2011.03.27. Vasárnap 19:51 Hozzászólások: 44 Kedd. Máj. 10, 2011 14:04 Üzenet - Nem, nem gonosz és őrült viszont... Maga is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy kedves ismerősöm a kriptába kerüljön, így... azért nagy bizalomra ne számítson még Tőlem. Néztem, hogy tekint körbe, és hallgattam hogyan beszél. Nem tudtam mi fog kisülni ebből, de biztosan lesznek olyanok a városban, akik nem fogják értékelni, hogy feltámasztottam... Na de mindegy, nem érdekel, legalább csend van végre a fejemben... - Megértem, hogy hiányolta a várost, de jobb lenne, ha néhány dolgot tudna a mai világról - néztem Rá komolyan. - Először is, a kriptabeli vámpírok halottak. Majdnem mind. A Maga egyik leszármazottja, Tyler Lockwood, és Anna, Pearl lánya megölték mindet, mikor kiszabadították onnét Pearl-t. ÉS ezzel kapcsolatban íme egy fontos információ a jelenről: Manapság a kilétünk titok az átlagos emberek előtt. Azt hiszik, hogy a vérfarkasok, a boszorkányok, a vámpírok, meg minden, csak mese. De mi köztük élünk, csendben, lehetőleg észrevétlenül. Többségünk békességben. A vámpírok, a vérfarkasok és az emberek már nem ölik úgy egymást, mint régen. Sőt mi több, sokan egy családba tartoznak, és elfogadják egymás természetfeletti vagy épp átlagos valóját. Egy percig hezitáltam, csak aztán folytattam. - Köztük a maga leszármazottja, Tyler Lockwood is, együtt él Pearl lányával, Annával, akiről mint azt gondolom tudja, vámpír. Sőt, hamarosan gyermekeik fognak születni. És nem Ők az egyetlen ehhez hasonló pár a városban - miközben beszéltem, elkezdtem összeszedni a holmijaimat a földről, és újra elpakoltam őket a magammal hozott táskába. - Igen, vannak itt mások is 1864-ből. Pearl-t, és Annát már említettem, de itt van Katherine is, meg a Salvatore fivérek is, és mint látja, Én is. Megálltam újra előtte, és Én is végigmértem az öltözetét. Gyakorlatilag Rá volt írva, hogy honnan, vagyis... mikorról jött. - Felfedeztem - bólintottam, és a vállamra húztam a táskám. - Viszont remélem Magának is feltűnt, Mr. Lockwood, hogy manapság már nem számíthat arra a "kényelemre" mint régen. Ma is köztiszteletben állnak az Alapító családok, de... átlagpolgárok, mint mindenki más. Nincsenek cselédjeik, és hasonlók. Azt javaslom, próbáljon beilleszkedni... Oh, és ha a vámpírok újra kiűzését tervezné esetleg, szerintem gyorsan felejtse el. Sok ellenséget szerezne egy ilyen ötlettel. Köztük Engem is. Újra végigmértem, tetőtől talpig, aztán sóhajtottam. - Szerzek Önnek ruhát. És hivatalos íratokat is... De előbb szálláshely kellene. Abba a házba nem vihetem, ahol most Én élek, de... van egy ház, ahol ideiglenesen lakhat, ha akar. Az most még egyelőre üres, a tulajdonosa máshol tartózkodik. _________________ Isobel=Pearl=Emily "Mindannyiunknak át kell lépnünk a múlton és tovább menni a jövőbe. És ha szerencsések vagyunk, lesz valaki, aki segít." (Született feleségek c. film)

Szerző Benjamin Lockwood Adminisztrátor Csatlakozott: 2011.04.23. Szombat 18:29 Hozzászólások: 26 Hétf. Máj. 09, 2011 06:22 Üzenet Egy finom mozdulattal megnyaltam a szám szélét, és az ujjaimat is megmozgattam egy kicsit, hogy megbizonyosodjak arról, tényleg minden jól sikerült. - A bosszantás volt a célom, Emily! - álltam meg előtte és a csöppet feldúlt szemeibe néztem, ami láttán még mindig csak mosolyogni voltam képes. - Egy holt ember bármit megtesz az életéért. Egy boszorkány bosszantása... rendkívül szórakoztató feladat. De - emeltem fel a kezemet. - nem leszek hálátlan - jelentettem ki. A síromra néztem. - Hát ide már nem temetnek el - vontam fel a szemöldökömet, majd visszanéztem Emilyre. - Úgy ismert meg engem, mint aki gonosz és őrült? - nevettem hangtalanul, majd egy pillanat alatt meg is komolyodott az arcom. - Hiányzott ez! - emeltem fel a kezemet és körbemutattam, miközben beszívtam a levegőt a lehető legmélyebben. - Hiányzott Mystic Falls. Hiszen... egykor az alapítói között voltam. És mit ne mondjak, hiányoztak a kis vérszívók is - vontam meg a vállamat. - Még mindig odalenn vannak a sírban, igaz? - néztem a földre és ugyan biztos voltam az igenleges válaszban, nem akartam bizakodni. - A célom egyszerű... körülnézek és megnézem, mi lett a városunkból. Biztosan maradtak itt egy páran a 64-esek közül - mosolyodtam el ismét. - A vámpír jelenség egyre nagyobb errefelé, nemdebár? - biggyesztettem le az ajkaimat. - Na majd megoldjuk. Megköszörültem a torkomat és még egyszer végignéztem magamon. - Nem tudom, hogy felfedezte-e, de az öltözködésem most kissé... rendhagyó és ódivatú... szükségem lenne néhány modernebb gúnyára - mondtam, de mielőtt még bármit is félreérthetett volna, hozzácsaptam egy szót, amit tőlem nem gyakran hallhatott senki. - Kérem! _________________ Benjamin Lockwood “Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.” (Leonardo da Vinci)

Szerző Emily Bennett Boszorkány Csatlakozott: 2011.03.27. Vasárnap 19:51 Hozzászólások: 44 Vas. Máj. 08, 2011 22:22 Üzenet Kicsit hátrébb léptem, és néztem ahogy körbekémlel, majd felállt, és aztán Ő is végigmért Engem. - Üdvözlöm 2011-ben - mondtam higgadt hangon. Bevallom, furcsa volt viszontlátni... így élve. - Ne fáradjon, nem kell megköszönnie, elég ha elárulja, mi a csudáért kellett ilyen bosszantónak lennie? Tudja maga milyen idegesítő tud lenni ha egy szellem duruzsol állandóan az ember fülébe? Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam. - Remélem nem készül semmi őrültségre, és nem azért akarta hogy visszahozzam, mert valami gonosz tervre készül. Mert gondolom tisztában van vele a most történtek után, hogy képes lennék megállítani magát, ha arról lenne szó. Nem akarok galibát abból, hogy feltámasztottam. Amit egyébként nem a maga kedvéért tettem, mielőtt ezt gondolná. _________________ Isobel=Pearl=Emily "Mindannyiunknak át kell lépnünk a múlton és tovább menni a jövőbe. És ha szerencsések vagyunk, lesz valaki, aki segít." (Született feleségek c. film)

Szerző Benjamin Lockwood Adminisztrátor Csatlakozott: 2011.04.23. Szombat 18:29 Hozzászólások: 26 Vas. Máj. 08, 2011 21:53 Üzenet Hosszú évek teltek el... a testem száradt... porhadt... nem maradt bőr a koponyámon és a testemről is eltűnt... majd a vér és a hús is a rovarok és a föld táplálékává váltak... néhány darab csont maradtam csupán, árnyéka régi valómnak... árnyéka annak, aki 145 éve voltam... De távoznom kellett innen, ebből az árnyékvilágból... és tudtam is, hol kell keresnem azt, aki majd megvált a halál súlyától... mert mások a halálért, én az életért fogok könyörögni... Emily vált erre a legalkalmasabbá, a legerősebb boszorkány, akit megismertem akkoriban... a lelkem, ami azelőtt árván kóborolt, megtalálta Őt... és néhány hét alapos zaklatás, susmutolás után végre ITT van! A sírom FÖLÖTT, hogy megadja azt, AMIRE VÁGYOM! AZ ÉLETET! Elégedett mosoly cikázott az arcomon, mikor meghallottam és hirtelen mikor mondani kezdte az igét, még egyszer tudtam suttogni Neki. - Hozz vissza! Az imák meghallgatásra leltek... mert MŰKÖDÖTT! Távolodni kezdett tőle a lelkem és a földbe süppedt, a csontjaim közé... a kopott csontjaimat újra hús foglalta magába, majd végül a bőr, minden belsőszerv a helyére került, de a mozgás nem ment... Egyre hangosabban hallottam a boszi hangját és ez feltöltött... a sírom hangját hallottam, ahogy megrepedt, pontosan középen, ahogy akartam... majd mikor már tudtam, hogy semmi nem választ már el, csak egy ócska fakoporsó fedele, kaparni kezdtem, mocorogni, akárcsak egy zombi... majd egy erős mozdulattal, a jobb kezem mozdulatával összeszorított fogakkal nekimentem a fedőnek, ami rögtön mozdult és lerobbant... A szemeimet még behunyva tartottam, de az ajkaimon megjelent a fiatalos, jellemző mosolyom... az elégedettség mosolya és lassan, újra beszívva az Élet Szagát, kinyitottam a szememet és mintha nem is én tettem volna, hanem egy szellem, felálltam... a 145 év mintha egy nap lett volna a csontjaimnak... Lassan pillantottam körbe és megállt a tekintetem Emilyn, de a mosoly már vigyorba ment át... - Furcsa ez az új világ... - mértem végig az öltözködését és a saját magam szakadt rongyaira néztem. - Ez lesz az első dolgom... - igazítottam meg a megmaradt galléromat és nyeltem egy nagyot. Mindig is nehezemre esett köszönetet mondani másoknak, főleg egy boszorkánynak, de ezúttal úgy éreztem, lesz majd hozzá elég erőm... _________________ Benjamin Lockwood “Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.” (Leonardo da Vinci)

Szerző Emily Bennett Boszorkány Csatlakozott: 2011.03.27. Vasárnap 19:51 Hozzászólások: 44 Vas. Máj. 08, 2011 21:32 Üzenet (Pearl búvóhelye - Ház) Ahogy megérkeztem, a temető vége felé vettem az irányt, arra, ahol a régi sírok voltak. Benjamin Lockwood nyughelyét kerestem. A környék nyugodt volt, kihalt, senki nem járt arra. Nem kellett attól tartanom, hogy valaki esetleg megláthat. Jó időbe telt, de végül csak megtaláltam a sírt. A kő repedezett, és törött volt, a név rajta már alig látszott. De végül könnyű volt felismerni, mert a környéken több Lockwood is nyugodott. Nem is csoda, abban az időben többen is életüket vesztették a családból. Körbepakoltam a sírt a gyertyákkal, és elrendeztem mindent úgy, ahogy kellett, aztán megálltam az egész előtt, kezemben a nyitott könyvvel. - Jól van, Benjamin, legyen ahogy akarja - mondtam kissé feszengve, mert itt az eddigieknél is sokkal erősebb volt a "szelleme" jelenléte. Erősebben éreztem Őt. ( https://www.youtube.com/watch?v=stoMj-gcH9c&feature=related ) Nekiláttam. A könyvből kezdtem kántálni a hosszú, és nagyon régi szöveget. A szél azonnal feltámadt, már az első néhány szó után, és pillanatok alatt viharos erejűvé vált. A gyertyák lángjai viszont mintha épp ebből nyernék az erejüket, a magasba csaptak. Én pedig csak mondtam és mondtam a magamét. A föld a lábam alatt meg-megmozdult. Éreztem, és hallottam az egyre erősödő remegést, morajlást... és hallottam, hogy a szél már a távolabb álló fákat tépkedi körülöttem. De mindezzel nem törődtem, csak mondtam újra meg újra a varázsigét. A föld remegése lassan egyetlen helyre összpontosult, Benjamin Lockwood sírhelyére. Föld és por szállt mindenfelé, és a sírkő kidőlt a helyéről. A robaj egyre erősebb lett, és egyre növekvő repedések jelentek meg a porban, melyek közül néhány egészen messzire kinyúlt körülöttünk... Láttam, hallottam és éreztem mindent, DE a suttogás elhalt a fülemben. Benjamin elhallgatott végre. Már ezért is megérte idejönnöm... És akkor hirtelen felrobbant a világ... Vagyis egy része... Egy minden eddiginél hatalmasabb repedés tört fel a földből, pontosan a sír közepén. Aztán egy jókora földhalom... mintha kirobbant volna a helyéből. Hatalmas gödör keletkezett a lábaim előtt, és láttam a régi fakoporsót... láttam amint a régi, korhadt fa töredezni kezd... hallottam a dübörgést, mocorgást és... és dörömbölést bentről... és akkor egyszercsak... a koporsófedél szögestől, mindenestől kirepült a gödörből, el a fák közé... és megláttam ŐT... Benjamin Lockwood-ot... teljes emberi valójában... _________________ Isobel=Pearl=Emily "Mindannyiunknak át kell lépnünk a múlton és tovább menni a jövőbe. És ha szerencsések vagyunk, lesz valaki, aki segít." (Született feleségek c. film)

Szerző Ashley Woodsen Vámpír Csatlakozott: 2011.03.03. Csütörtök 13:56 Hozzászólások: 274 Tartózkodási hely: Mystic Falls Szer. Márc. 16, 2011 10:33 Üzenet Én nem sírtam.. Legszívesebben nevettem volna.. Annyira örülök, hogy ez az aljas vérszopó meghalt.. Egy kupacba gyülekeztünk és megpillantottam Emma-t is. - Szia. - motyogtam és egymás mellé álltunk. Damon elkezdte mondani a szöveget és mikor mondta, hogy vámpírok azt hittem azonnal lecsapom.. Hisz vannak itt emberek is!! Kerestem Aria-t, s megpillantottam. Rémülten nézett mindenfele. "Remek.. mindent elrontott." - gondoltam magamban. Vége lett, s leengedték a föld alá a koporsót. "Viszlát Melanie! Örülök, hogy többé nem kell látnom téged!" - gondoltam. - Gyere Emma! - karoltam át, s siettem unokahúgomhoz. - Aria az úton mindent elmondok!! - mondtam idegesen, s a kocsihoz vezettem. Beültettem hátulra, Emma pedig beszállt az anyósüllésre. /folyt. Ash háza/ _________________ Ash

Szerző Anna Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:00 Hozzászólások: 459 Tartózkodási hely: Mystic Falls Szer. Márc. 16, 2011 09:57 Üzenet Olyan szép volt az egész... és.. és.. Elkezdett remegni a szám, majd könnybe lábadt a szemem. Sajnos előtört belőlem a sírás. Közelebb bújtam Tyler-hez és nem mondtam semmit. Mikor vége lett a temetésnek beültünk a kocsiba. - Most merre fele?? - kérdeztem még szipogva. _________________ Anna

Szerző Alaric Saltzman Ember Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:43 Hozzászólások: 305 Tartózkodási hely: Mystic Falls Szer. Márc. 16, 2011 00:05 Üzenet Csak figyeltem Damont, ahogy egyre távolodott. Az autótól még visszafordult, és emlékeztetett a győzelmünkre.. csak, hogy el NE felejtsem. Aztán bepattant a kocsijába, a szokásos csikorgó kerekekkel elhagyta a temető helyszínét.. - Hát ketten maradtunk.. - mosolyogtam rá Isobelre, és az Ő arcán is láttam AZT a boldogságot, amit a magamé is tükrözhetett.. Ő is rám mosolygott, majd megszólalt.. - Persze.. mehetünk.. - bólintottam, majd átkarolva derekát, kivezettem az autóhoz. Vigyázva nyitottam ki a sofőr melletti ajtót, majd mikor beszállt, magam is beültem. Ránéztem gyönyörű arcára, majd beindítottam a motort és elindultam haza, az OTTHONUNKBA... Gilbert ház _________________ "Család nélkül a férfi, egyedül a világon, reszket a hidegtől." (Andre Maurois)

Szerző Isobel Flemming Vámpír Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06 Hozzászólások: 270 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 23:31 Üzenet Földöntúli öröm járt át. Végtelen, és vágeláthatatlan boldogság. Ha azt hittem, eddig boldog voltam Szerelmemmel újraegyesülvén, hát MOST még kétszer olyan boldog voltam, hisz már BIZTOS volt, teljesen BIZTOS hogy nem kell elválnom Tőle újra. Hisz ha Damon mondja, hogy nem lesz semmi baj, akkor nem is lesz. Szólni sem bírtam, csak szüntelen mosolyogtam, míg Ők beszéltek, s míg egyik kezemmel Alaric kezét fogtam, addig a másikkal a hasamat simogattam. Minden rendben, Kicsikém - gondoltam magamban, tovább mosolyogva. - Apu velünk marad. Aztán ahogy Damon újra megölelt búcsúzóul, adtam egy puszit az arcára, majd mosolyogva néztem, amint beül a kocsijába, és elmegy. - Mehetünk haza? - néztem fel újra Szerelmem szemeibe. _________________ "Nem tudom miért mondják, hogy gyermeked van, amikor te vagy a gyermekedé." (Leo Gallagher)

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 23:10 Üzenet A tárgyalás szó hallatára kicsit elmúlt a jókedve, de már korántsem volt benne a rettegő félelem, mikor megszólalt. - Háromkor? - ismételtem. - Rendben. Ott leszünk Rose-al. Bízzatok bennünk - biccentettem feléjük cinkos hunyorgással, aztán megöleltem még Isobelt, vállon veregettem Ricket, és elköszöntem. - Mennem kell. Farrah talán már otthon vár. És ha így a helyzet... fel kell készülnöm holnapra. Elindultam a kocsim felé, onnan még egyszer feléjük mutattam a győzelem jelét, aztán a volán mögé ülve kikanyarodtam a temetőből. (folyt birtok) _________________ Damon

Szerző Alaric Saltzman Ember Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:43 Hozzászólások: 305 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 23:07 Üzenet - Igen.. mondtad... - feleltem még mindíg vigyorogva, de még mindíg nem voltam képes elhinni a hallottakat. És bár fogalmam sem volt, hogy oldotta meg a dolgot, BÍZTAM Benne... TUDTAM, hogy igazat mond! Megbíztam Damon Salvatore-ban.. Mert most már a BARÁTOM volt! Aki velem volt jóban.. és rosszban egyaránt... És amikor feltette a következő kérdést, már korántsem éreztem azt a keserűséget, amit korábban minden esetben amikor felídéztem a tárgyalás napját. - Holnap... - feleltem egy nagy sóhaj kíséretében - Holnap délután 3-kor... - ismételtem önmagam. _________________ "Család nélkül a férfi, egyedül a világon, reszket a hidegtől." (Andre Maurois)

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 23:00 Üzenet Isobel szemei felcsillantak, és újra a nyakamba vetette magát. Röviden felnevettem, és megsimogattam. - Megnyugodhatsz - súgtam a fülébe. - Nem kell megigézned senkit. Bár elismerem, nem volt rossz ötlet - vigyorogtam rá. Elengedett, hátra lépett, és ekkor jött az, amire nem számítottam. Mert a következő pillanatban Rick ölelt meg, erősen, férfias hátveregetéssel. Egy szemvillanásnyi ideig se köpni se nyelni nem tudtam, aztán - a meglepetés okozta bárgyú vigyorral - én is meglapogattam a hátát. - Mondtam, emlékszel? - kérdeztem, mikor elengedtem. - Megígértem, hogy segítünk. Nem szegem meg a szavam. És Rose sem. Mosolyogva néztem rájuk. - Akkor tehát mikor is lesz a tárgyalás? - kérdeztem vigyorogva. _________________ Damon

Szerző Alaric Saltzman Ember Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:43 Hozzászólások: 305 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 22:54 Üzenet Még mindíg lefagyva álltam, nem voltam képes felfogni Damon szavait. Tényleg megtalálták volna a megoldást??? Tényleg lehet, hogy mégsem fogok a sitten megrohadni??? - fogalmazódtak meg bennem az újabb és újabb kérdések, ahogy agyam próbálta feldolgozni a hallottakat.. Aztán éreztem, ahogy Isobel kicsúszik a karjaim közül, majd ismét Damon karjaiba veti magát. De én még mindíg csak álltam ott... Mint aki mozdulni sem képes... és mikor Isobel elengedte Damont, hirtelen ÉN voltam az aki kis híján a nyakába ugrott, és megpaskolva a hátát köszöntem meg minden fáradozást. Azt hittem kiugrom a bőrömből örömömben, mert már csak egyetlen félelmem volt az életben.. hogy újra el kell hagyjam Isobelt... Mikor kicsit észretértem, zavarodottan léptem hátrébb és egy bocsánatkérő vigyorral megemeltem a vállamat.. - Kösz!! Mindent... - bólintottam.. _________________ "Család nélkül a férfi, egyedül a világon, reszket a hidegtől." (Andre Maurois)

Szerző Isobel Flemming Vámpír Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06 Hozzászólások: 270 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 22:42 Üzenet - Én akkor is nagyon hálás vagyok - feleltem mosolyogva. Azután, amint Damon tovább beszélt, arcomra az eddigieknél is nagyobb mosoly került, és hitetlenkedve nyíltak tágra a szemeim. - Tényleg?! Jajj de jó! - kiáltottam fel, majd semmi mással nem törődve, újra Damon karjaiba vetettem magam (persze csak finoman), és újra megöleltem Őt. - Ez nagyon jó hír, mert Én már szőttem volna épp a tervet, hogy szükség esetén hogyan fogom megigézni az esküdteket meg a bírót - mondtam közben somolyogva. _________________ "Nem tudom miért mondják, hogy gyermeked van, amikor te vagy a gyermekedé." (Leo Gallagher)

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 22:36 Üzenet Elégedetten láttam, hogy Rick felkapja a fejét a mondatomra. - Cimbora... tényleg gondolod, hogy le fogom lőni a poént? Nem... azt már nem. Tudod, Rose volt a társam ebben az egészben, nem lenne vele fair, hogy ne lássa annak az eredményét, amiért annyit küzdöttünk. De fogadd meg a tanácsom, és higgy nekem. Úgy hidd el, mintha már most kezedben tartanád a felmentő ítéletet: a tárgyaláson az egész város előtt tisztázva lesz a neved. Csak figyelj majd minket Rose-al... és majd látsz csodát - kacsintottam rá. - Ne aggódj... BARÁTOM - mondtam ki neki a szót életemben először - ma éjjel aludj nyugodtan. Már nem lehet baj. _________________ Damon

Szerző Alaric Saltzman Ember Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:43 Hozzászólások: 305 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 22:32 Üzenet Mosolyogva néztem, ahogy Damonhoz hajolt. Nem tagadhatom, rettentő mód boldog voltam, és sehogyansem sikerült a mosolyt most levakarni az arcomról. Csak csendben figyeltem ahogy beszélnek, és egy bólintással jeleztem Damonnak, hogy én is kifejezzem a hálámat mindazért, amit ÉRTÜNK tettek!!! Majd Isobel újra a karomba bújt, és olyan szorosan öleltem magamhoz, ahogy azt csak megtehettem anélkül, hogy bármi baja essék.. Csak Vele voltam elfoglalva! És úgy bámultam Őt, mintha hátralévő életem minden percét csak az Ő bámulásával kéne töltenem.. Ám akkor Damon egy mondatára felkaptam a fejem. - Miről beszélsz Te??? - kérdeztem szinte megijedve, de egyúttal olyan hangsúllyal, mint akinek a halálos ágyán mondják meg, hogy mégsem fog meghalni.. _________________ "Család nélkül a férfi, egyedül a világon, reszket a hidegtől." (Andre Maurois)

Szerző Tyler Lockwood Vérfarkas Csatlakozott: 2011.02.15. Kedd 19:18 Hozzászólások: 604 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 22:23 Üzenet Mikor a temetésnek vége lett Annat elvonszoltam a kocsiig. Beültünk majd hazahajtottam. _________________ Tyler

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 22:21 Üzenet Néztem, ahogy hozzábújik Rickhez, és sugárzott róluk a szerelem. - Nem kell hála. Rose és én csak azt tettük, amit bárki megtett volna a barátaiért. Kár, hogy nem lehet itt, hogy lásson titeket. De el fogom neki mondani, amint tudom. Elmosolyodtam. - És örülök, ha hiszel az ártatlanságában. Mert megvan a bizonyítékom, hogy Rick nem követte el azt, amivel vádolják. Láttam, ahogy mohó kíváncsiság ült ki az arcára. _________________ Damon

Szerző Isobel Flemming Vámpír Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06 Hozzászólások: 270 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 22:16 Üzenet Éreztem, hogy Damon is magához ölel, és úgy örültem, hogy újra látom. - Igen, hiszek Nektek - feleltem, miután elengedtem Őt, és visszabújtam Alaric karjai közé. - És nagyon sajnálom, hogy olyan idiótán videlkedtem. Köszönöm, hogy próbálkoztál, Neked is, és Rose-nak is köszönöm. Nem is tudom hogyan hálálhatnám meg a segítséget... _________________ "Nem tudom miért mondják, hogy gyermeked van, amikor te vagy a gyermekedé." (Leo Gallagher)

Szerző Jessica Robertson Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 17:48 Hozzászólások: 168 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 22:13 Üzenet Mikor már mindenki elment, én még mindig a sír mellett álltam. Már a sírásók is régen elmentek, mikor én leguggoltam a földhalom mellé. -Ne félj, nem maradsz itt sokáig. - suttogtam. - Visszajövök érted, és kihozlak. Visszahozlak! - suttogtam még mindig könnyes szemmel. Pár percig még ott guggoltam, nem is tudom, talán valami jelre vártam, vagy nem is tudom. Végül felálltam, és elindultam hazafelé. _________________ Nem a győzelem a fontos, hanem az alázás.

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 22:09 Üzenet Hirtelen Isobel termett előttem, és mire szólhattam volna, a nyakamba is borult. - Isobel - suttogtam boldogan, és szorosan megöleltem. - Hát mégis...? - kérdeztem halkan. - Hát újra minden rendben? Hiszel neki? Hiszel nekünk? - kérdeztem, és nem tudtam a mosolyt lemosni az arcomról. _________________ Damon

Szerző Isobel Flemming Vámpír Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06 Hozzászólások: 270 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 22:06 Üzenet Ahogy Szerelmem magához ölelt, kicsit jobb lett, s csitult könnyeim folyama. Egy percig csak álltam ott a karjaiba bújva, és beszívtam édes, megnyugtató illatát. Aztán kezét még mindig fogva, kicsit elhúzódtam, és együtt léptünk a sírhoz, majd tettük rá mi is az egy-egy szál virágot, amit magunkkal hoztunk. Álltunk még ott pár percig néma csendben, majd lassan, kézenfogva indultunk el a temető kapuja felé, ahol láttam, Damon ácsorgott. Felé indultunk. - Szia - léptem Hozzá rögtön, és szorosan megöleltem. _________________ "Nem tudom miért mondják, hogy gyermeked van, amikor te vagy a gyermekedé." (Leo Gallagher)

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 22:03 Üzenet Megálltam a temető kapuján kívül, és csendben várakoztam. Oda-odabólintottam a kisorjázó embereknek, és szemem folyton vissza-visszatévedt az addigra csinos halommá vált sírhelyre. De szememmel most leginkább mégis Ricket és Isobelt kutattam... _________________ Damon

Szerző Alaric Saltzman Ember Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:43 Hozzászólások: 305 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 21:59 Üzenet Szép ceremónia volt. Hisz Melanie minden tiszteletet megérdemelt. Olyan volt mint bárki más.. néha hibázott.. néha úgy cselekedett ahogy azt a legjobbnak gondolta, mégis nyílt szívű.. kedves.. és szerethető teremtés volt. És bár az Ő útja itt most véget ért, de tudtam, bárhol is van most, mosolyogva tekint le ránk.. vidáman.. és hálával amiért ennyien szerettük Őt... Isobelre tévedt a tekintetem, és ahogy megláttam fájdalmas arcán leperegni a könnyeket, szorosan magamhoz öleltem, és a fülébe suttogtam. - Semmi baj, Kicsikém... Nem lesz semmi baj... - engedtem egy halvány mosolyt az arcára nézve, majd újra magamhoz öleltem... _________________ "Család nélkül a férfi, egyedül a világon, reszket a hidegtől." (Andre Maurois)

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 21:53 Üzenet A koporsóvivők elkezdték a földet tompa puffanásokkal a koporsóra dobálni. Jessre néztem, jelezvén, hogy itt már nincs mit mondani... Lassan elindultam visszafelé, és a többiek is szállingózni kezdtek. Nem akartam visszafordulni, nem akartam hallani a göröngyök fához ütődő hangját. Nem akartam még most sem elhinni, hogy a legjobb barátom fekszik odalenn a hideg földben. _________________ Damon

Szerző Emma Bler Vámpír Csatlakozott: 2011.02.15. Kedd 18:59 Hozzászólások: 229 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 21:51 Üzenet Ahogy megérkeztem, mindenkin látszott a gyász és a szomorúság. Kicsit nekem is megfájdult a szívem. Egyenlőre egy ismerős arcot sem láttam, de csendes magányomban megpróbáltam nem pityeregni. _________________ Emma "Senki sem magától lett olyan, ami. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk része lett a mi karakterünknek, gondolatainknak, és sikereinknek is."

Szerző Tyler Lockwood Vérfarkas Csatlakozott: 2011.02.15. Kedd 19:18 Hozzászólások: 604 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 21:47 Üzenet -Damon nagyon kedvesen beszélt erről a perszónáról, de persze ízlések és pofonok, mint mondtam jó fiú leszek. Éreztem ahogy Anna válla remegni kezd, majd halk könny hullatásba kezdett. -Ne sírj -suttogtam a fülébe halkan miközben hátát simogatva próbáltam csitítgatni. _________________ Tyler

Szerző Jessica Robertson Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 17:48 Hozzászólások: 168 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 21:31 Üzenet Hallgattam, ahogy Damon beszél, és a sírás - annak ellenére, amit mondott - most erősebben tört rám, mint valaha. Szerintem Melanie most valahol - bárhol is van - nagyon sír. Legalább annyira, mint én. A koporsót lassan leengedték a gödörbe, majd rádobálták a földet. Szörnyű volt látni, ahogy minden idők legöregebb, és legerősebb vámpírja a föld alá kerül. _________________ Nem a győzelem a fontos, hanem az alázás.

Szerző Aria Montgomery Ember Csatlakozott: 2011.02.15. Kedd 18:59 Hozzászólások: 117 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 21:27 Üzenet Odamentem egy csoporttal a sírhoz és figyeltem. Pár könnycsepp elhagyta a szememet, bár nem is ismertem az illetőt. Majd felment az a személy, az a srác és elkezdi, hogy vámpírok... Érthetetlenül néztem rá mindenkire.. _________________ Aria

Szerző Isobel Flemming Vámpír Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06 Hozzászólások: 270 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 21:22 Üzenet Hát csak igazam lett, nem bírtam megállni. Amint megálltunk a sírgödör körül, éreztem hogy néhány sós, meleg könnycsepp végigpereg az arcomon. De nem töröltem le őket, hisz nem szégyelltem, egy barát elvesztése mindig fáj, és ilyenkor mindig megszakad kicsit az ember szíve... és az enyémnek az amúgy is olyan jól ment... így csak csendben pityeregtem... _________________ "Nem tudom miért mondják, hogy gyermeked van, amikor te vagy a gyermekedé." (Leo Gallagher)

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 21:12 Üzenet Jess és a koporsóvivők megálltak a megásott gödör szélén. Odahordták a koszorúkat, és virágokat, a tömeg pedig felsorakozott mögöttünk. Jess-re néztem, kissé könnyes szemmel. Vártam, hogy mi következzen...Láttam, ahogy egy pillantást vet felém, mintegy megkérdezve, készen állok-e. Bólintottam, bár fogalmam sem volt róla, mit fogok mondani. De odaálltam a koporsó mellé, és gondolkodás nélkül törtek fel belőlem a szavak. - Miért sír itt mindenki? Miért gyászolnak az emberek, miért szomorúak a vámpírok? Meghalt valaki... eltávozott közölünk az egyik legidősebb, és legbölcsebb vámpír, akit valaha ismertem. Ez a sorsunk, mindannyiunknak. Embereknek, farkasoknak, vámpíroknak egyaránt. Szép élete volt, és kihasználta az idejét. Sírhatunk, gyászolhatunk, de ez nem hozza őt vissza, nem oldja a fájdalmat. Csak egyet tehetünk: emlékezzünk rá, amíg csak lehet. Soha ne felejtsük el őt, Melaniet... a legjobb barátomat. Lehajoltam, felvettem a kis fekete koszorút, és a koporsóra tettem. - Isten veled Melanie - suttogtam. - Bárhol is vagy most... légy boldog. Hiányozni fogsz - csuklott el a hangom, és hátrébb léptem. _________________ Damon A hozzászólást Damon Salvatore összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Márc. 15, 2011 21:22-kor.

Szerző Jessica Robertson Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 17:48 Hozzászólások: 168 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 21:11 Üzenet A zene pár percig szólt (https://www.youtube.com/watch?v=1Uq3nI11w4g&feature=autoplay&list=MLGxdCwVVULXfEFl8Cbich_uQwt06DF2IM&index=1&playnext=35), aztán mikor elhallgatott, könnyáztatta arccal néztem Damon-re. Egy "kész vagy?" pillantást vetettem rá, utalva a beszédre. _________________ Nem a győzelem a fontos, hanem az alázás.

Szerző Anna Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:00 Hozzászólások: 459 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 21:10 Üzenet Megszólalt a zene és oda ballagtunk. Szorosan álltam Ty mellett. Csodásan festett minden.. Remélem nekem is szép temetésem lesz.. _________________ Anna

Szerző Tyler Lockwood Vérfarkas Csatlakozott: 2011.02.15. Kedd 19:18 Hozzászólások: 604 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 21:03 Üzenet Megszólalt a zene és megindultunk a kiásott gödör felé, megszorítottam Anna kezét és reméltem, hogy nem fog sírni, alapjában véve gyönyörű temetés volt, és az eredeti tervemet miszerint farkasként jövök a temetésre elvetettem. Rendes srác leszek.. kivételesen. _________________ Tyler

Szerző Isobel Flemming Vámpír Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06 Hozzászólások: 270 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 21:02 Üzenet Némán sétáltunk az előre kiásott gödör felé. Én a fejemet lehajtva, csendben lépkedtem Rick mellett, s igyekeztem NEM sírni... bár az mostanában ugyebár elég jól ment... szóval éreztem, hogy most sem fogom megúszni... _________________ "Nem tudom miért mondják, hogy gyermeked van, amikor te vagy a gyermekedé." (Leo Gallagher)

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:55 Üzenet Megszólalt a zene, a koporsóvivők pedig megjelentek Melanie koporsójával. Egymás mögé sorakozva, néma csendben indult el a menet. Jess mellett haladtam, és ahogy haladtunk a gödör felé, egyre inkább szorult össze a torkom. _________________ Damon

Szerző Aria Montgomery Ember Csatlakozott: 2011.02.15. Kedd 18:59 Hozzászólások: 117 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:55 Üzenet Megláttam Rick-et és a feleségét.. Gúnyosan rájuk mosolyogtam. De várj... Rick miért van kint? Nem a börtönbe kéne lennie. Felvettem a félős, ártatlan kislány arcát és úgy nézelődtem tovább. _________________ Aria

Szerző Jessica Robertson Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 17:48 Hozzászólások: 168 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:51 Üzenet Láttam, hogy mindenki itt volt, akire számítottam, így elkezdhettük. Damonre néztem, majd a szervező-fiúkra. Elindították az előzőleg kiválasztott számot, mire a suttogás abbamaradt, és mindenki a kápolna felé nézett. Egy virágokkal díszített kocsit toltak ki a fiúk, amin Melanie koporsója volt. Arany szegénye volt, és szintén arany betűkkel volt ráírva a neve: Melanie Crawford. Ahogy a sír felé haladtak, a szívem összeszorult. Nem akartam, hogy Melanie le legyen temetve. De a megállapodás szerint muszáj, hogy ne legyen túl feltűnő. És ez sajnos igaz volt. A szemem megtelt könnyekkel, pislogtam párat, mire végigfolytak az arcomon. _________________ Nem a győzelem a fontos, hanem az alázás.

Szerző Anna Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:00 Hozzászólások: 459 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:51 Üzenet - Nekem sem volt a szíve csücske, de mikor a karót beléd döfte azóta utálom. Slankít a fekete. - vigyorogtam és lenéztem a hasamra. _________________ Anna

Szerző Alaric Saltzman Ember Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:43 Hozzászólások: 305 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:50 Üzenet Ahogy egyre csak beljebb lépkedtünk, megláttam a távolból AZT a lányt.. azt a lányt akit... akit a legszívesebben a földbe döngöltem volna... HA engednék a bosszúvágynak. De tudtam, hogy felnőtt módjára kell viselkednem. És bár egyszer ennek épp ellenkezőjét tettem, NEM hozhatok szégyent újra önmagamra. Ezért csak MÉG jobban szorítottam Isobel kezét. Elfordítottam a fejem, és ott meg Damont láttam meg a távolban. Láttam értetlen tekintetét ahogy minket néz, mire halványan elmosolyodtam, és kissé megemeltem Isobelel összefont kezünket. Láttam, hogy ő is mosolyog és visszaint felém. Egy bólintással megköszöntem a gesztust, és újra visszatérve az eredeti célunkhoz, tovább haladtunk a körülöttünk sétáló emberekkel.. _________________ "Család nélkül a férfi, egyedül a világon, reszket a hidegtől." (Andre Maurois)

Szerző Tyler Lockwood Vérfarkas Csatlakozott: 2011.02.15. Kedd 19:18 Hozzászólások: 604 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:49 Üzenet -Próbálom nem kimutatni menyire örülök ennek-kacsintottam-Egyébként azért kicsit sajnálom. A tegnapiról meg annyit, hogy én is hülye voltam és hisztis.-mosolyogtam _________________ Tyler

Szerző Anna Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:00 Hozzászólások: 459 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:45 Üzenet /Lockwood birtokról/ - Sajnálom, hogy tegnap olyan hülye voltam. - forgattam meg a szemem és megfogtam édesem kezét. - Úgy tudtam, hogy nem bírtad Melanie-t.. Vagy rosszul tudtam?? - néztem rá. _________________ Anna

Szerző Isobel Flemming Vámpír Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06 Hozzászólások: 270 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:38 Üzenet Tekintetem találkozott Damon-ével, és láttam Rajta, hogy mennyire meglepődött, és örül, hogy együtt lát Engem Rickkel... rámosolyogtam, és biccentettem feléje. A temetés után mindenképpen meg kell ölelnem Őt, és meg kell köszönnöm Neki, hogy annyit törődött Velünk... _________________ "Nem tudom miért mondják, hogy gyermeked van, amikor te vagy a gyermekedé." (Leo Gallagher)

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:30 Üzenet Kissé távolabb húzódtam a többiektől. Felfedeztem Ariát is a tömegben, és magamban kaján röhögésre fakadtam, az elkövetkező tárgyalásra gondolva. Szétnéztem, és felfedeztem az autóból éppen kiszálló Ricket... Isobellel kéz a kézben. Egy pillanatra azt hittem, káprázik a szemem, és rosszul látok. ISOBEL ÉS RICK??? Hiszen.... tegnap még örök harag volt... most pedig.... Fellobbant bennem a hatalmas, mindent elárasztó öröm. Legszívesebben odarohantam volna hozzájuk, és egy rikoltással a nyakukba ugrottam volna... de eszembe jutott, hol is vagyunk, így lecsillapítottam magam, de odaintettem nekik, és láthatták a meglepetést, és az öröm csillogását az arcomon, ha csak rájuk néztem. _________________ Damon

Szerző Tyler Lockwood Vérfarkas Csatlakozott: 2011.02.15. Kedd 19:18 Hozzászólások: 604 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:25 Üzenet Lockwood birtokról: A temető előtt leparkoltam majd bementünk. Megláttam a szőke csajt és Damont. Gondoltam jobb nem megzavarni őket így tovább haladtunk. Láttam Ariát és Ashleyt is. Megláttam Mr. Saltzmant és a feleségét is. Köszöntünk nekik majd tovább haladtunk. _________________ Tyler

Szerző Isobel Flemming Vámpír Csatlakozott: 2011.03.05. Szombat 5:06 Hozzászólások: 270 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:24 Üzenet Megérkeztünk. És Nekem máris összefacsarodott a szívem. Bár így, hogy Szerelmem Velem volt, így azért könnyebb volt, de mégis... hiányozni fog Melanie... Én igazán kedveltem... Kiszálltunk a kocsiból, és együtt, kézenfogva indultunk a többiek után, be a kápolnába. Láttam Damont, egy szőke hajú lánnyal, Ashleyt, sőt... láttam AZT a lányt is... s láttára erősebben szorítottam Alaric kezét... de nem tettem semmi mást. Tekintetem elfordítottam Róla. Nem fogok törődni Vele... MA nem... _________________ "Nem tudom miért mondják, hogy gyermeked van, amikor te vagy a gyermekedé." (Leo Gallagher)

Szerző Alaric Saltzman Ember Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:43 Hozzászólások: 305 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:18 Üzenet Saltzman lakásból Leállítottam a motort, és Isobelre nézve megfogtam a kezét. - Szeretlek.. - suttogtam elmosolyodva, majd számhoz emelve a kezét, egy csókot nyomtam rá. Ő visszamosolygott, és én hálás voltam az újbóli családi békéért. Kiszálltam az autóból, és megkerülve a motorházat Őt is kisegítettem. Kivettem a hátsó ülésről a virágokat, melyeket útközben vettünk az egyik virágosnál, és újra mellé érve, ujjai közé fűztem az ujjaimat... szorosan.. és egy szó nélkül indultunk el a többi emberrel együtt a kápolna felé... _________________ "Család nélkül a férfi, egyedül a világon, reszket a hidegtől." (Andre Maurois)

Szerző Ashley Woodsen Vámpír Csatlakozott: 2011.03.03. Csütörtök 13:56 Hozzászólások: 274 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:13 Üzenet - Okés sziasztok. - mosolyogtam. Majd egy dugi szobába behívok egy srácot és jól megcsapolom a vérét.. Igen ezt jó ötlet. Odamentem a vendégekhez és elkezdtem jópofizni, bár egyáltalán nem volt ahhoz kedvem.. Inni akartam.. vért.. ahogy a meleg vér lefolyik a torkomon olyan mennyei érzés.. _________________ Ash

Szerző Jessica Robertson Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 17:48 Hozzászólások: 168 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:09 Üzenet Halványan elmosolyodtam. Ment volna jobban is, de mégiscsak egy temetésen vagyunk. Nem lenne szép mosolyogni. Vagyis ennél jobban mosolyogni. -Oké Ash. Menj a többiekhez, mindjárt megyünk mi is. - mondtam, majd mégegyszer megöleltem, mielőtt elment volna. _________________ Nem a győzelem a fontos, hanem az alázás.

Szerző Ashley Woodsen Vámpír Csatlakozott: 2011.03.03. Csütörtök 13:56 Hozzászólások: 274 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:07 Üzenet - Jaj ez természetes. - vigyorogtam és átöleltem. - Ha bármikor is szomorú vagy gondolj a tegnapi napra. - nevettem halkan. Még mindig alig hittem el, hogy belementem egy gruppen-be. A számba haraptam és körül néztem.. Kell nekem valaki.. egy ember.. és legyen finom.. Éhes vagyok. De mire?? Jaj megint a perverz gondolatok. _________________ Ash

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:05 Üzenet Láttam, hogy megérkezett Ash. Odajött Jess-hez, de rólam nem vett tudomást. Igy tettem én is. Nem voltunk barátok, és most valahogy nem volt szükség a balhéra. Ez a nap nem erről szólt. _________________ Damon

Szerző Jessica Robertson Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 17:48 Hozzászólások: 168 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:03 Üzenet Megláttam Asht, és intettem neki, hogy jöjjön oda. -Szia Ash! Köszönöm, hogy eljöttél! - mondtam, és megöleltem. Tudtam, hogy nem volt jó a viszonyuk Melanie-val, de nekem most szükségem volt rá, hogy itt legyen mellettem. _________________ Nem a győzelem a fontos, hanem az alázás.

Szerző Ashley Woodsen Vámpír Csatlakozott: 2011.03.03. Csütörtök 13:56 Hozzászólások: 274 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 20:00 Üzenet - Okés légy jó. Nem szidjuk a halottakat!! - kiabáltam még utána és kiszálltam a kocsiból. Megigazítottam a ruhámat és körül néztem. Belegondoltam, ha levenném a gyűrűmet rántott hús lennék.. Melanie temetése... de rég vártam már ezt a napot. Megérdemelte a kis szuka, hogy megdögöljön.. Megigézett emberként, majdnem meghaltam miatta és ezt elfelejtette velem.. Ez a nap... csodálatos. Körbe néztem és láttam Jessie-t, Katherine-t és Damon-t. Megforgattam a szemem és bementem a temetőbe. Éreztem, hogy szomjas vagyok.. Pedig az előbb öltem meg egy embert.. Bár mikor tasakos véren éltem, akkor nem voltam ennyire megszomjazva a vér iránt.. Mély levegőket vettem.. Több ember is volt itt, nem akartam valamelyikre rávetni magam.. Főleg nem Aria-ra.. Nem tudhatja meg, hogy mi is vagyok valójában. Jess integetett nekem, hogy menjek oda így odalépekedtem. - Sziasztok. - köszöntem, nem odafigyelve Damon-ra. _________________ Ash

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:57 Üzenet Láttam Jess-en, hogy meglepődött, de valahogy nem akartam neki taglalni, hogy mi is történt közöttünk. Kisétáltunk, megálltunk odakinn, és vártuk a többieket. Kíváncsi voltam, vajon hány embernek volt fontos Melanie. Hányan érezték magukat igazi barátjának, és hányan jönnek el a temetésre. _________________ Damon

Szerző Aria Montgomery Ember Csatlakozott: 2011.02.15. Kedd 18:59 Hozzászólások: 117 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:55 Üzenet Ash leparkolt és kiszálltam a kocsiból. - Én szerintem egyedül leszek. - motyogtam és megfogtam a csokor virágot, amit vettünk út közben. Körül néztem és minden olyan sötét volt.. Ami kitűnt a nagy piros torta.. Elkezdtem sétálni és néztem a különféle sírokat. _________________ Aria

Szerző Jessica Robertson Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 17:48 Hozzászólások: 168 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:54 Üzenet Kissé meglepődtem. Szerettem Katherine-t, és Melanie is. Nem tudom, mi baja van vele. -Látom, nem vagytok jóban... Inkább menjünk ki. Lassan mindenki itt lesz. - mondtam, majd intettem a "koporsósoknak", hogy készüljenek, nemsokára kezdünk. _________________ Nem a győzelem a fontos, hanem az alázás.

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:51 Üzenet Egyszer csak megjelent Katherine, és kissé arrébb léptem. Emlékeztem a legutolsó találkozásunkra, és úgy gondoltam, jobb ezt nem feszegetni. Katherine nem is volt itt sokáig, kiment a kinn lévő emberekhez. - Ja... hát én nem dicsekednék egy ilyen "gyerekkel" - morogtam. _________________ Damon

Szerző Jessica Robertson Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 17:48 Hozzászólások: 168 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:49 Üzenet Én is elmosolyodtam. -Igen, ebben biztos vagyok. Ő mindig is... szabad lélek volt. Talán azért, mert senki nem mert neki ellentmondani. - mondtam, majd hirtelen megjelent Katherine. Tudtam, milyen viszonyuk volt, és örültem, hogy eljött. -Köszönöm, Katherine. - mondani akartam, hogy viszont, de illik viszont kívánni egy részvétet? Nem hiszem. Inkább csak egy pillantással fejeztem ki magam, majd mikor elment a közben érkező emberekhez, Damonre néztem. -Neki is nehéz lehet most... Szinte az anyja volt. - mondtam. _________________ Nem a győzelem a fontos, hanem az alázás.

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:44 Üzenet Éreztem, ahogy Jess megállt mögöttem, aztán mikor visszazárta a koporsót, az órájára nézett. - Tudod - mosolyodtam el - ha Melanie most lát valahonnan, szerintem fetreng a nevetéstől. Sosem volt oda a társadalmi eseményekért. Még akkor sem, ha ez a saját temetése. Pont ezért szerettem őt. Mert ilyen vad volt, és nem engedte magát szabályok közé szorítani. _________________ Damon

Szerző Katherine_Pierce Vámpír Csatlakozott: 2011.02.15. Kedd 20:44 Hozzászólások: 84 Kedd. Márc. 15, 2011 19:43 Üzenet A Temetőbe érve észrevettem pár ismerős arcot. Többek között Damon Salvatore-t is. Épp a kápolna felé tartott, amikor találkoztam vele. Nem szóltam neki egy szót sem, és azt sem akartam, hogy ilyen állapotban lásson. Tudom, hogy mindenki, legfőképpen Ő, azt hiszi, hogy nincsenek érzéseim, de ez nem igaz. Ezt még kezdetben nekem is nehéz volt beismernem, de igenis vannak olyan pillanatok, helyzetek, amikor előjön az "Elenás" énem. Ezért szó nélkül haladtam el mellette. Ahogy tovább mentem, megláttam Jessicat is. Jessica Robertson-t, aki Melanie barátnője volt. Rajtam kívül, szerintem Ő állt hozzá a legközelebb. Gondolom ezért is szervezi Ő a temetést. Odamentem hozzá, és a magammal hozott szál virágot a kezébe adtam: -Őszinte részvétem!- mondtam, majd elindultam visszafele. A temetésen természetesen maradok, de jelen pillanatban nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni. Se Jessicaval, sem pedig Damonnel... (folyt.köv. Főtér) A hozzászólást Katherine_Pierce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 10, 2011 20:16-kor.

Szerző Jessica Robertson Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 17:48 Hozzászólások: 168 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:41 Üzenet Megálltam pár méterre Damon mögött, és csak figyeltem. Sírni lett volna kedvem, mert tudtam, hogy Damon nagyon szereti őt. Mert ő nem tudja azt, amit én tudok, és ez fáj neki. Nem tudja azt, hogy nem most látja utoljára. Mikor bólintott, odaléptem, és lecsuktam a koporsó fedelét. Az órámra pillantottam. -Hamarosan meg kell érkezniük a többieknek is. Amint mindenki itt lesz, kezdhetjük is... a szertartást. - mondtam elcsukló hangon. Azért mégiscsak temetés volt, és bár nem örökre ment el, mégiscsak elássuk. _________________ Nem a győzelem a fontos, hanem az alázás.

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:38 Üzenet Elindult a kápolna felé, én pedig a nyomában. Kiküldte az ott lévő két embert, és felnyitotta a koporsót. - Nem - ráztam a fejem - nem muszáj. Már végül is elbúcsúztam tőle. Csak... szerettem volna látni még egyszer. Odahajoltam, felemeltem a kezemet, és végigsimítottam hófehér homlokán. Olyan volt az arca, mint bármikor, amikor láttam. A halál mintha nem is hagyott volna rajta semmi nyomot. Gyönyörű volt... még így is. - Isten veled Melanie - suttogtam, egy apró csókot adtam a homlokára, és bólintottam Jessnek, hogy ha gondolja, visszazárhatja a koporsót. _________________ Damon

Szerző Jessica Robertson Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 17:48 Hozzászólások: 168 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:35 Üzenet -Persze. - mondtam kissé meglepetten. - Persze, gyere. - mondtam, és felálltam. Elindultan a kápolna felé, Damon pedig követett. Még volt bent két srác, őket kiküldtem, aztán lassan a koporsóhoz sétáltam, és felnyitottam. -Itt hagyjalak... vele? - kérdeztem Damon-re nézve. _________________ Nem a győzelem a fontos, hanem az alázás.

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:30 Üzenet Láttam, ahogy a koporsóvivők lassan elhagyják a kápolnát. - Megnézhetem őt? - kérdeztem, de a hangom valahogy furcsán rekedten csengett. - Még utoljára... _________________ Damon

Szerző Jessica Robertson Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 17:48 Hozzászólások: 168 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:29 Üzenet -Nem, dehogy! Csináld, ahogy szeretnéd. Szerintem Melanie most is figyel minket, és nagyon boldog. - mondtam egy halvány mosollyal. -Nem, nem hiszem. Csak pár meghívót küldtem szét, és szerintem nem is jön el mindenki. - mondtam. - Én nem tudok róla. Olyan... hirtelen jött az egész. _________________ Nem a győzelem a fontos, hanem az alázás.

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:26 Üzenet Megráztam a fejem. - Nem írtam beszédet. Az valahogy... olyan mesterkélt. Beszélni fogok... de spontán. A saját szavaimmal. Amit majd akkor diktál a szívem. Nem baj? - néztem rá. - Melanie biztosan nem haragudna érte. - És....sokan leszünk? - kérdeztem aztán. - Volt neki... valami...külön kívánsága? _________________ Damon

Szerző Jessica Robertson Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 17:48 Hozzászólások: 168 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:17 Üzenet Bólintottam. -Beszéded meg van? - tereltem el a témát. Neki külön leírtam a meghívóban, hogy számítok rá, mivel Melanie legjobb barátja volt. De ha nincs neki, az sem gond. Én is írtam egyet, szóval max majd én elmondom. _________________ Nem a győzelem a fontos, hanem az alázás.

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:14 Üzenet Hallgattunk egy darabig, mindketten Melanie-ra gondolva. - Az attól függ - válaszoltam a kérdésére - hogy milyen szempontból kérded. Fizikailag tökéletesen. Lelkileg... - legyintettem - inkább hagyjuk. _________________ Damon

Szerző Jessica Robertson Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 17:48 Hozzászólások: 168 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:11 Üzenet -Értem.- bólintottam. Pár percig csak csendben ültem, nem tudtam mit mondani. Igen, hihetetlen volt, de én tudtam valamit, amit Damon nem. És ezt a valamit nem mondhatom el neki, mert veszélybe kerülne az akció sikere. -Igen, hihetetlen. - mondtam végül, nehogy gyanakodni kezdjen. Bár utáltam neki hazudni, főleg egy ilyen dologról, de mégis muszáj volt. Az az egy dolog vígasztalt, hogy hamarosan gyis minden kiderül. -Hogy érzed magad? - tettem fel az egyszerű kérdést, bár tudtam, hogy a válasz nem olyan egyszerű rá. _________________ Nem a győzelem a fontos, hanem az alázás.

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:07 Üzenet Mozgásra lettem figyelmes. Koporsóvivőket láttam, ahogy a kápolna felé tartottak, és nem sokkal később Jess ült le mellém. - Szia - néztem fel rá. - Csak gondoltam, kicsit korábban kijövök. Szeretem a temetőt. Csendes, és nyugodt. Elgondolkodtat. Emlékeztet... Üldögéltem is, és nosztalgiáztam kicsit. És Melanie-ra is gondoltam. Még mindig... olyan hihetetlen - motyogtam. _________________ Damon

Szerző Jessica Robertson Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 17:48 Hozzászólások: 168 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 19:01 Üzenet Otthon egy gyors fürdés és átöltözés után elhozattam Melanie-t a temetőbe. Még volt pár óra a kezdésig, de mivel én szerveztem, rengeteg dolgot el kellett intéznem. Szétküldtem a meghívókat, beszéltem az ételszállítókkal stb. Mikor megérkeztünk a temetőbe, az embereket a kis kápolnaszerű helységbe irányítottam a koporsóval együtt. Melanie már kiásott sírjánál megláttam Damon-t. -Szia. - ültem le mellé. - Hát te, hogy hogy ilyen korán itt vagy? - kérdeztem. _________________ Nem a győzelem a fontos, hanem az alázás.

Szerző Damon Salvatore Vámpír Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50 Hozzászólások: 991 Tartózkodási hely: Mystic Falls Kedd. Márc. 15, 2011 07:43 Üzenet (a Salvatore birtokról) Még csak kora délutánba hajlott az idő, mikor megérkeztem az ódon sírkövek közé. Messzebb állítottam le az autót, kivettem egy kis fekete koszorút, és egy kezemben lóbálva megindultam a holtak szentélye felé. Láttam egy megásott gödröt... és tudtam, hogy jó helyen járok. Lefektettem a koszorút a földre, a gödör mellé hordott földhalomra, és elindultam körbenézni. Ezer éve jártam itt, utoljára akkor, amikor Rose és én... Megráztam a fejem, gondolni sem szerettem arra, amit akkor műveltünk egy fiatal fiúval és egy lánnyal. Bár ezzel nem tudtam meg nem történtté tenni a dolgot. Ahogy lépegettem a sírok között, kezemet óvatosan, néha mintegy üdvözlően végig-végighúzva némelyiken, felderengett bennem a múltam, az ismerős neveket olvasván. Rokonaim, barátaim a régmúltból, akiknek a halálát végig kellett néznem, ebbe a romolhatatlan testbe zárva, míg rajtuk, halandókon, előbb-utóbb úrrá lett az öregség, és a legvégén az enyészet. Nemcsak Mystic Falls történelme, de az én csaknem kétszáz éves történetem is itt volt. Itt, beletemetve, belevésve ezekbe az ódon kövekbe. Nagyot sóhajtottam, aztán visszaballagtam a gödörhöz. Leültem a földkupacra, emlékeimbe merültem, és órákon át vártam, hogy megérkezzenek a többiek. _________________ Damon

Szerző ElenaGilbert Adminisztrátor Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49 Hozzászólások: 808 Tartózkodási hely: Mystic Falls Vas. Feb. 13, 2011 22:52 Üzenet Temető Előzmények: http://freeforum4u.hu/forums/topic.php?forum_id=1666&topic=6660 Utolsó hozzászólás: Rose: 2011.02.20, 20:30 Miután bólintottam, Elijah el is tűnt a temetőből. Nekidőltem egy sírkőnek, majd egy szó kattogott a fejemben: holdkő. Miért kell neki egy kis kő, és miért pont engem "kért" meg, hogy szerezzem meg? Azt mondta, egy vérfarkasnál van, én pedig csak egyetlen vérfarkast ismertem a városban... Tyler Lockwood-ot. Nála kell majd kezdenem a keresést, mert ha nem tenném, akkor biztos vagyok benne, hogy Elijah egy másodperc alatt a túlvilágra küldene. Így pedig talán visszakaphatom a legjobb barátomat... ha tartja a szavát. Pár másodperc múlva elrugaszkodtam a sírkőtől, majd meg sem álltam a Hotelig. (folyt. Rose lakása)